A táborhely rövid történet és bemutatása

Tálodi Szt. Erzsébet pálos kolostorrom

Első írásos említése 1324-ből való, amikor a Rátót nembéli Keszi Lőrinc és fiai a pálosok Szt. Erzsébet tiszteletére emelt templomának Thalad nevű birtokot ajándékozzák. Ezt Nagy Lajos 1373-ban megerősíti. Az 1324-es oklevél már egy kész templomot és kolostort említ, alapítása tehát a XIII. század végére eshet. Ekkor Tálod birtokosa a Rátót nembéli Gyulaffy család volt.

A pálosok 1480 körül elhagyták a kolostot, azt átadták a ferenceseknek. A szerzetesek minden bizonnyal a közeli Kinizsi Pál által alapított nagyvázsonyi pálos kolostorba költöztek át.

1535-ben még 15 ferences tartózkodott a falai között. 1552-ben Veszprémet megszállta a török, a kolostort a nagyvázsonyival együtt a végváriak felrobbantották, nehogy a törökök beléjük költözzenek.

Alaprajza szerint a kolostor nagyjából négyzetes formában épült, mintegy 36 x 32 méteres területen állt. Maga a templom hossza 25 m lehetett. A kolostorhoz tartozott még egy kőfallal körülvett vízgyűjtő medence. A medence a kőfallal körülvett kolostorudvar északnyugati sarkában állt, közel a kolostor a három épületszárnyának maradványaihoz.

Kinizsi Forrás

A forrás tette lehetővé a szerzetesek számára, hogy az erdő mélyén, elvonulva élhessenek. A medence falát a 13. században a kolostor lakói építették. Valaha 8 forrás táplálta. Mivel mészköves területen járunk, azaz olyan kőzeten, mely szivacsként nyeli el a felszínre érkező csapadékvizet, a közeli bazaltplatós vidékkel szemben itt már szép számmal találunk stabil hozamú forrásokat. A Kinizsi-forrás is ilyen, gyakorlatilag egész évben számíthatunk a segítségére, ha meg akarnánk tölteni kulacsunkat.

A forrás és a rom 1959 óta védett terület. A helyszínt, melyet az Országos Kéktúra is érint, pihenőpadokkal és asztalokkal szerelték fel.

Tálod – Szt. Ilona templomrom

A Vázsonyi-Séd északi partján, a patakra lejtő lankás domboldalon a szántóföldekről középkori cserépanyag került elő, amelyek egy része Árpád-kori. A lelőhelyet a régészek a középkori Tálod faluval azonosították. A falu a forrásokban legkorábban 1171-ben fordul elő. Kora középkori iratainkban Thalad néven említik.

Templomáról írásos emléket nem ismerünk, stílusa alapján román kori lehetett és az Árpád-korban épült. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt, torony nélküli falusi templomocska volt.

A falu 1548-ban néptelenedett el a török dúlások következtében. A romot 1970-ben fedezték fel.

 

Környékbeli romok, egyéb látnivalók

KINIZSI VÁR

 A magyarországi várépítészet történetének viszonylag késői alkotása. Építésének pontos ideje ismeretlen, egy az 1469-es oklevél már a megépült vár várnagyaként említi Udvary Pált. Építtetője a Szolnok megyében jelentős birtokokkal bíró Vezsenyi család. Vezsenyi László, Mária királynő asztalnokmestere szerez várépítési engedélyt 1384–ben, a barnagi birtokán felépítendő várra (melyet ma Zádor vár néven ismerünk). Különböző birtokviták miatt az említett vár építésének felhagyására kényszerül, ekkor, az 1400–as évek elején kezdődik az építkezés a mai helyén. Vezsenyi László fia, László, – aki Mátyás király itáliai követeként ismert – halála 1472 után, hűséges szolgálataiért Kinizsi Pál birtokába kerül.

Kinizsi jelentős építkezésekbe kezd, részben megerősíti, részben komfortossá teszi a várat, így válik Kinizsi székhelyévé. Kinizsi halála után, özvegye Magyar Benigna folytatja az építkezést. Magyar Benigna halála után férjének Kamicsáczi Horvát Márk rokonaira száll Vázsonykő vára és a hozzá tartozó birtokok. A Horváthok bírják 1640-ig, ekkor kerül a Zichy család birtokába. A Horváthok idejében a vár a dunántúli végvárak láncolatába tartozik. A török csak rövid ideig kb. 10 évig tudja birtokba tartani az 1500-as évek végén. A törökök kiűzése után a végvárak, így Vázsonykő várának hadászati jelentősége csökken, az új tulajdonos Zichy család csak rövid ideig tartózkodik a várban. 1756-ig az úriszék börtöne, majd pálinkafőzésre használják. A pálinkafőzőben történt robbanás, majd az 1857. évi tűzvész végképp megpecsételi sorsát. A vár feltárása és részleges helyreállítása az 1950-es évek közepén Éri István régész vezetésével történik.

Szent Mihály pálos kolostorrom

A nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostort Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapította 1483-ban.

Vázsonykő várától nyugatra, az Országos Kéktúra mellett találhatóak a XV. századi kolostor romjai. Az alapítók családi temetkezési helynek szánták, Kinizsi Pált ide is temették 1494-ben. A monda szerint Mátyás király hadvezére egy török rab után kapott váltságdíjból fedezte az építkezés költségeit. 1543-ban – miután a törökök elfoglalják Székesfehérvárt-, a szerzetesek elmenekülnek. 1552-ben elesik Veszprém vára, a kolostort pedig a környék hasonló építményeivel együtt felrobbantják, nehogy a törökök erődítménynek használhassák.
A romok mellett tűzrakó- és pihenőhely is található asztalokkal és padokkal.

 

Nagyvázsony, Nemesleányfalui Szent Jakab templomrom

Nemesleányfalu Nagyvázsonytól délnyugatra, a Vigántpetendre vezető országút mellett fekszik. A település a Bakony és a Balaton-felvidék hegyei között bújik meg.

A hely már ősidők óta lakott lehetett – erre utalnak a településen és annak határában talált őskori csont – és szerszámmaradványok. Nemesleányfalu írásos története szinte az államalapításig nyúlik vissza: az oklevelek már 1082-ben írnak a településről. Predium Lean néven. A mai temető helyén állott az akkori település, középpontjában a kis méretű román ízlésű templom, amely a XI-XII. században épülhetett, és amelyet Szent Jakabnak szenteltek, így Szent Jakab lett a falu védőszentje is. Az Árpád kori templom homlokzati fala tekintélyes nagyságban ma is áll. Ásatás, feltárás, még nem tisztázta pontos eredetét, felmérése a jövőre vár.

Az első, 1082-ből származó írásos adat a falut a veszprémi egyház fennhatósága alá tartozóként említi. 1443-ban már Leányfalu néven említették. Egy, 1488-ban kelt írás szerint a veszprémi káptalan itteni jobbágyai 2 forintot adóztak, de a jobbágyokon kívül egytelkes nemesek is lakták már a települést. Egy, 1489-es írás szerint a leányfalusi halottakat a „Halotthordó” úton vitték a vázsonyi Pálos kolostorhoz eltemetni. Az 1531-es adóösszeírás szerint Horváth Jeromos portáját a török elpusztította, Leányfalvi Benedek és Kaputi Benedek az összeírás szerint adót nem fizetett. 1567-ben Porkoláb Antal és Nemes Benedek uralta a „pusztából lett Leányfalut”.

A török időben a pusztából lett régi falu ismét pusztává vált. A visszatelepülésben döntő szerepet játszottak a vázsonyi vár katonái, akik ekkor már többségükben evangélikus felekezetű kisnemesek voltak. Ezek a várkatonák nem akartak a vázsonyi földesúr hatalmába kerülni, így korábbi falu helyétől kissé távolabb – a mai település helyén – újra felépítették a falut. Békésebb idők beköszöntével a volt katonák földműveléssel, erdőmunkával és fazekassággal kezdtek foglalkozni.

Egy másik forrás szerint a várban szolgáló nemes katonák feleségeiknek, családjaiknak építették újjá Nemeslányfalut, biztonságos lakóhelyül. A harcok és a vár feladása után a férfiak is végleg Nemesleányfaluba költöztek és földművelésből, fazekasságból éltek. A XIX. századra 70-80 körül volt a lakóházak száma, a falu népességét 300 – 400 lélek alkotta.

Római Őrtorony kilátó

Vigántpetend határában található a Római Őrtorony kilátó. Itt haladt egykor a római hadiút, a területet pedig a birodalomban Pannónia provinciának nevezték, és lefedte az egész mai Dunántúlt. Itt született Szent Márton tours-i püspök is 316-ban.

A kilátóból csodálatos panoráma nyílik a tájra.

 

Túlélő tábor képekben